„Az építészet sajátszerűsége a műtárgyakkal szemben az élni akarás, vagyis a rendeltetés.” Daragó László
ADAPTÍV ÉPÍTÉSZET | Építhetünk a meglévőre?Meglévő épületeink elbontása felülvizsgálandó. A bennük rejlő téri tartalék a felhasználásukra kötelez.
A csend muzsikusa az anyaggal, a felülettel és a fénnyel komponál. A meglévő kövek mesélnek, s az új kövekkel együtt terek alakulnak. Ha összecsengenek a dallamok, a ház újra életre kel.
Amit lehet, használj fel újra, ne burkolj, ne fess le semmit csak azért, hogy szép legyen!
Az új pavilon látszólag mindenben ellentéte az egykori Síháznak, mégis: alaprajzi szerkesztésén túl a vörösfenyő zsindely természetes, ezüstös szürkülése, nemesedése egyre inkább összehangolttá teszi majd az új kompozíciót.
A kontinuitás lehetősége és a beavatkozással létrejövő változtatás a legizgalmasabb kihívás és játéktér egy építész számára.
A Várnegyedhez méltó, korhű rekonstrukció, a megfelelő helyzetekben kortárs elemekkel.
Az anyagban rejlő identitás
Egy rejtett érték innovatív dizájnnal és közösségi funkcióval való társítása jelentős előnyt és értéknövekedést eredményez, hosszú távon szolgálva a várost.
Látszólag reménytelen helyzetben lévő, értéktelennek tartott épület is új életre kelthető.
Minden megmentett épület(rész) a spóroláson túl a gondolatok átemelése, továbbvitele.
A célkitűzés teljesült: megmentettünk és hasznosítottunk egy jelentős Duna-parti ipari műemléket.
Kontextus és egyediség, mint különleges helyzet – látszólagos monotónia és változatosság, mint feladat.
100 év viszontagság utáni újjászületés, új funkcióval.
Tisztelet múltunk, művészeti értékeink, az alkotás és a tehetség előtt, valamint alázat az építészeti mű és az azt létrehozó gondolat iránt.
Tiszteletteljes befejezése egy száz évvel ezelőtt megkezdett gondolatnak, a fenséges történeti „csonthéj” mögött a 21. század építészetének friss „gyümölcseivel”.
„A teljesség nem azt jelenti, hogy minden ott van, hanem hogy semmi nem hiányzik.” (Esterházy Péter)
Házaink jelenvalósága nem egy lineáris eseménysorozat eredménye, sokkal inkább az elmúlt korok összeolvadása egy szemlélőben.
A műemlék-rekonstrukció a meglévő érték, az adott történeti keret és a kortárs építészeti inspirációk kapcsolatáról, a különböző korok építészetének összebékítéséről, a hely és a történelem kontinuitásának kereséséről szól.
Különleges és rendkívül kényes tervezési feladat volt a mai kor infrastrukturális igényeinek biztosítása, ugyanakkor a csarnok hajdani világát visszaidéző környezet megőrzése.
Minden épület más és más. A tanulási folyamat inspirál, a funkció adta korlátokat így át lehet törni, hogy az adottságokra szabott, az értékeket szem előtt tartó, egyedi tervek születhessenek.
Rekonstrukció – az egykori elvarázsolt világ élményének megőrzésével.
Integrált rétegek. A palota épülete térben és időben egységesíti az elmúlt korok és a tegnap lenyomatát.
A műemlék-felújítást végző építész legfontosabb erénye a tisztelet múltunk, művészeti értékeink, az alkotás és a tehetség előtt, valamint az alázat az építészeti mű és az azt létrehozó gondolat iránt.