ARANYHEGYI HÁZ

A kicsi nem feltétlenül szűkös; ami praktikus, az még nem feltétlenül unalmas, nem kell nélkülöznie a jó arányokat és az igényes anyagokat.

A valószínűtlenül keskeny szalagtelek magasan kúszik fel a finoman emelkedő hegylábra. A rendelkezésre álló forrás szigorú mértéktartást várt el megbízótól és tervezőtől egyaránt, mindössze százhúsz négyzetméterben megszabva azt a keretet, amelyben egy háromgyermekes család életét kell praktikusan kiszolgálni. Fogyasztásra épülő, túlzó igényszint jellemezte korunkban az első próbatétel általában a valódi szükségletek meghatározása, amelyet ezúttal gond nélkül kiállt a megbízó. Az építész első megmérettetése a telekadottságokból fakadt: meggyőzni mindenkit arról, hogy az oldalhatáron álló beépítés nem a szegénység, hanem a józanság jele. Értékelni, hogy egy jó arányú oldalhatáros épület egyszerű tetőformájával a létező leggazdaságosabb kialakítást teszi lehetővé, jól tagolható, és később rugalmasan bővíthető. Megmutatni, hogy ez a csöpp traktusszélesség a mára lesajnált hagyományos paraszti hosszúházra jellemző, egybenyíló szobákon túl egyéb lehetőséget is rejt magában, különösen akkor, ha a tereplejtés is a kezünkre játszik. Bár struktúrájában egy hagyományos hosszúházat idéz, az épület minden ízében mai. Az energiatudatosságot takarékos, de az átmeneti terek jelentőségét nem feledő alaprajzi szerkesztés erősíti. A házat természetes, az időt befogadni képes, nem tönkremenő, hanem felújítható anyagok használata jellemzi.