KISDÖRGICSEI TEMPLOMROM

A rommaradvány agóniájához való asszisztálás helyett az életbe való visszahívását választottuk.

Ez a kistemplom a művészettörténet számára nem kiemelkedő kvalitású példa, de korának legegyszerűbb, faluról falura ismétlődő templomtípusa. A kiegészített maradványok fölé védőként került, eredeti magasságú és hajlásszögű tető visszaépítésével a rom nem veszített értékéből, sőt megidézhető lett az egykori tömeg, ugyanakkor lehetővé vált a szakrális funkció visszaköltözése. A terv a kutatás alapján alátámasztható arányok és elemek visszaépítésére törekedett. Azon elemeknél, amelyekről nem rendelkezünk információval, dísztelenül, a legelemibb funkcionális formákat alkalmazta. Amiről a típus alapján jogosan feltételezhetünk valamit, azok közül is csak a hosszú távú állagvédelem vagy a szerkezeti szempontból szükséges visszaépítések történtek meg. „A kisdörgicsei rekonstrukció számunkra szinte ellenterv ebben a műemlékeket övező mai káoszban. Egy nyugodt, megfontolt, időbeliséget és anyagiságot érzékenyen ötvöző munka. Ma még tudjuk, hol húzódik a határ régi és új között, de az idő mint a házat önállóan alakító tényező, elmossa majd ezeket a határokat.” (Sági Gergely)