ARCHITEKTÚRA, BELSŐÉPÍTÉSZET, TÁRSMŰVÉSZETEK

A korábbi szalonok hagyományától eltérően a III. Nemzeti Építészeti Szalon csak ízelítőt tud adni az építészet és a belsőépítészet, valamint a bútortervezés szoros kapcsolatáról. Válogatásunkban az e hármas egységet őrző szemléletben fogant, a kiállítás többi szekciójának programjában szereplő alkotásokat állítjuk ismét fókuszba, de ezúttal enteriőr-, valamint társművészeti megközelítésből. Számos épületbelső megformálásában működtek közre ipar- és képzőművészek, hisz egy kortárs épület is lehet összművészeti alkotás. Az installációtervezés világába kalauzolnak a múzeumoknál megjelenő, tendenciózus látogatói utakra fűzött kiállítási koncepciók. Üdítő frissességű példa a budapesti metrófelújítás, melynek során az egyedi bútorok is kitüntetett, karakterformáló szerepet kaptak. A mértéktelen fogyasztás és a trendek fogságában uniformizálódó designkultúra jellemezte vendéglátás terén példaértékű, komplex építészeti és belsőépítészeti koncepciót tükröz a kabinház műfaja.

Külön figyelmet érdemelnek a szakrális épületek, melyek esetében a templomi bútorok, berendezések egyedi tervek alapján, az építészeti koncepció részeként készültek.

Az épített örökség kapcsán számos jelentős templomrekonstrukció eleve igényelte a belső tér egységes építészeti vízióját, olykor drámai konfliktusokat generálva szakmai és laikus berkekben egyaránt. Kétségtelen, hogy műemléki térben, a történeti idő lenyomatának keretében, az építés beavatkozás a már létező dolgok rendjébe. Ugyanakkor az állagmegóváson túlmutató, egységes, elméleti megalapozottságú térbeli megújulás, különösen a templomok esetében (melynek része egy új oltár, szentségtartó vagy éppen keresztelőkút is), a történeti időből a jelen időbe, azaz a jelenlét szférájába vezet, ahol az ige üzenete kerül a középpontba. Az építészet – a liturgiához hasonlóan – a mindenkori jelen összetett valóságához tartozik, érzékelhetővé téve a láthatatlant, a rejtett dimenziókat. Hogyan szólíthatja meg hát a ma emberét egy történeti rétegekből álló szakrális tér egy elmélyült építészeti-összművészeti gondolkodással átitatott rekonstrukció során? Az épületekben megjelenő történelmi rétegek között, egy mai kort tükröző belsőépítészet mentén hogyan lehet élettel megtölteni épített örökségünket?