A FŐÉPÍTÉSZ ÉS SZEREPE

„…A főépítésznek nem elsősorban az a feladata, hogy megmondja, mi a szép ház, és ezért vitatkozzon nála képzetlenebb vagy tájékozatlanabb emberekkel, hanem hogy olyan döntéselőkészítő munkát végezzen a településeken a polgármesteri hivatalok mellett vagy azokon belül, ami lehetővé teszi azt, hogy az emberek a bennük szunnyadó vágynak megfelelően magasabb rendű életet tudjanak élni.” Makovecz Imre

Az építészet elválaszthatatlan annak szociális tartalmától, a közösségtől, ami legteljesebben – az azonnali sikerek világában inkább rejtőzködő jellegű – főépítészi szerepvállalásban tud kiteljesedni. A főépítész jogköre ugyan évtizedek óta szinte folyamatosan változik, egy dolog mégis állandónak tekinthető: a gazda szemléletű főépítész vitathatatlan jelentősége egy település életében. A főépítész feladata, hogy a hivatali „szolgáltatás” mellett megéreztesse egy közösséggel azt a hangulatot, karaktert, amely a hely identitását fejezi ki. Nem ilyen fényes azonban a valóságban a főépítészi út. Egyrészt sokszor több az elhárított „hiba”, mint a gyors eredményt adó jó példa. Másrészt pedig a főépítészi idő nem mérhető választási ciklusokban. A magukért beszélő hazai példák már-már életutakat jelentenek. A III. Építészeti Szalon kiállításon ezúttal olyan, különböző lakosságszámú településekhez kötődő, különböző léptékű beavatkozásokat mutatunk be, melyek a főépítészi feladatkör komplexitása és változatossága mellett felvillantják hosszú távú, példamutató erejű hatását is. A főépítész segítségével egy település több szinten és többféle eszközzel munkálkodhat a minőségi, élhető és esztétikus arculat elérésén. A közterület „mindent visz” – mondhatnánk: még rossz állapotú épületállomány esetén is keretet ad, összefog, kedvező benyomást kelt. Ahol pedig jó a benyomás, ott minden bizonnyal élni is jobb, kisebb az elvándorlás. Építészeti minőséget kell, hogy tükrözzenek az olyan kisebb építmények is, mint a biciklitárolók, buszmegállók – ezek egyedi, a helyi arculathoz illeszkedő szerkezetei a főépítészi feladatkör részeként apró, jelentéktelennek tűnő, a településképekből országimázzsá fonódó mozaikban azonban mégis a legfontosabb, építészeti figyelmet igénylő beavatkozások. A sikerre ítélt stratégiák sajátossága, hogy átfogónak kell lenniük. Belülről, és nem felülről kell fakadniuk, ezért a szemléletformálás rendkívül jelentős lépés. Ennek egyik terepe a közösségi jelenlét, ami megerősítést kaphat a minden településen kötelező jelleggel elkészített, ígéretes Településképi Arculati Kézikönyvek rendszere által. A hazai összkép mellett külön figyelmet érdemel a székelyföldi Faluképvédelmi program.