AZ ALKOTÁS GENEZISE
Az építészeti gondolkodás egyfajta útvesztőben való bolyongás, amelynek célja azonban, igazodva az ecói elmélethez, nem a kivezető út megtalálása, hanem maga a keresés folyamata.
Dénes Eszter
„E gondolati tevékenység feladata, hogy ebben az áradó világban hidat verjünk a rend irányába. Kell, hogy legyen a világnak olyan centruma, amit fel kell mutatnunk. Az a dolgunk, hogy felmutassuk azt, ami nem látható.”
Reimholz Péter
A GONDOLATBÓL A VALÓSÁG FELÉ - A VALÓSÁGBÓL EGY ÚJ GONDOLAT FELÉ
A tervezés mint folyamat a gondolatok szabad áramlásából vezet a kézi skicceken át a precíz, összegző jellegű kiviteli tervekig. Egy szimbolikus út a rend irányába – hiszen a tervezés folyamata maga a koherencia keresése a jelenségek, a valóság masszájában.
A kezdő skiccek, rajzok – kiragadott, felnagyított részleteik és teljességük – az állványzatra feszített bőrpauszokon jelennek meg, csakúgy, mint a tervezés soron következő fázisaiban különböző technikák szerint születő, részletesebb művészi grafikák. Számos építészeti rajzra autonóm műalkotásként is tekinthetünk.
A finoman és pontosan artikulált építészeti látás- és gondolkodásmód első megtestesülése a skicc. Nem csupán eszköz az elképzelés, a vízió rögzítésére, hanem a gondolkodás maga: az alkotás folyamatának veleje. A vonal egyben mozdulat, amely végül elvezet a gondolattól a valóságig. Esszencia, amelyben nem a részleteket, hanem az épület egészét átható alapvetést ragadjuk meg egy (arány)rend felállításával. Az építészeti tervezésben a gondolkodási folyamatot és a döntéseket eltérő módon befolyásoló kézi és a gépi rajzolás egymást kiegészítve működik. A mesterséges intelligencia megjelenése digitális fordulattal kecsegtet, azonban valódi szerepe az építészetben még nem körülhatárolt. Az AI sokrétű hatása a generatív tervezés, a helyszínelemzés alapján történő optimalizálás, az energiahatékonyság, valamint a parametrikus tervezés terén nyilvánvaló. Az építészeti gondolkodást meghatározó, a rajzban kikristályosodó szabad, kreatív intuícióval való viszonya azonban, csakúgy, mint a mindenekfelett való hatékonyság és a tervezés érzelmi-kulturális-társadalmi beágyazottsága közötti kényes egyensúly, sok kérdést vet fel.
Ma már a számítógép által generált látványokra is tartalommal teli, művészi illusztrációként kell tekintenünk. Ideális esetben a rajzi minőség és az építészeti alapvetés közötti összefüggés egyértelmű, a látvány nem szorítja háttérbe az építészeti gondolatot. A bemutatott alkotásokat az elmúlt öt évben a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatokra készülő művek közül válogattuk, szándékosan nem kizárólagosan a díjazott, inkább a művészi sokféleséget mutató pályamunkákból szemezgetve, olyan, az építészeti praxisba egyre inkább beépülő különlegességeket is kiemelve, mint a zöldebb szemlélettel összekapcsolható, a formálás határait feszegető algoritmikus modellezés hazai eredményei.
A tervezés folyamatának fontos része a modellépítés. Ez egyfajta rítus, amelyben már a konkrét építést megelőzően átélhető annak drámája. A tervezés érzéki, megtapasztalható, anyaghoz kötődő mozzanata. A valóságot szimbolizálja, ugyanakkor mint tárgy, önmagában is hordoz jelentéseket. Míg a rajz a legkifejezőbb eszköze gondolatainknak, a makett marad – a számítógépes látványtervezés ellenére – a tér legkifejezőbb megjelenítési módja az építészeti tervezés során.
A jó terv végül életre kel: önmagát kibontva a végtelennel telítődik. Az informativitáson túlmutató művészi épületfotó az épület új arcát tárja elénk: egy mindent átható hangulatot közvetít, amely nem más, mint az épület lelke. Az építészeti fotó egyrészről egy alkalmazott műfaj, amely elsősorban az építészet reprezentációját szolgálja a médiában. Ugyanakkor mára autonóm művészetté vált, amelyben a hangsúly már nem az építészeten van – az már csak kiindulópont, téma a fotós számára –, hanem a fotós autonóm művészi elgondolása révén az épület arca nem ismert és nem várt vonásokkal gazdagodik a szemlélő és nem utolsósorban a tervező számára.