SÍPAVILON

Helyi hagyomány és tágabb kontextus – a tornácos falusi ház, a hegyi menedékház és a pavilonépítészet ötvözése.

A ház építészeti alapvetései: egyszerű forma, szimmetrikus alaprajz, koncentrikus térszervezés, a homlokzati fal mentén körbefutó ülőpad és a külső pillérsor által szegélyezett, fedett terasz. Az épület elemelése a talajtól konceptuális és műszaki jelentőséggel is bír. A tervező szándéka a vernakuláris építészeti elemek átemelése, egyúttal a ház tágabb kontextusba helyezése volt. A fa használata a helyi hiteles építészeti hagyomány folytatása, ami lehetővé tette szinte csak egyetlen építőanyag megjelenítését az egész épületben. A hibrid faszerkezet hagyományos és modern megoldásokat társít: előregyártható falpaneleket, ragasztott fa gerendákat, ma már alig alkalmazott, régi házak mintáit követő csapolásokat. A fafelületek festése és a színhasználat kikacsintás a pavilonépítészet hagyományaira, míg a tető lemezfedése és a helyi népi építészetben megszokottól eltérő lejtésszöge a magashegyi menedékházakkal rokon. A sarkokon megjelenő ferde oszlopok a statikai szerepükön túl egyfajta dinamikát adnak az épületnek, finom utalásként a sízésre, a mozgásra.