ÁLLATTARTÓ TELEP

Keresni kell a harmóniát, ahol egymásba ér a táj és az épület, a környezet és az ember.

Meg kell találni azt a formát, azt az összefüggést, amely a táj törékeny, mégis minden lakóját megtartó egyensúlyát visszhangozza. A szürkemarhák és bivalyok számára téli szálláshelyül szolgáló épületegyüttes a mélyben gyökerezve, a jelenben kibontva született meg. Antropomorf és zoomorf jegyeket is mutat, magán hordozza a földből emelt hajlék jegyeit és meghatározó karaktert ad a telepnek. A két bivaly-forma tömegű épület egymással szembefordítva képezi a telep főbejáratát. Az istállók megfogalmazása a szárnyékot és a bivaly, illetve szürkemarha szarvát is idézi. A kútház, a gépszín, a hullakamra is igyekszik összesimulni a tájjal, illeszkedésük olyan mértékű, hogy arra gondolhatunk, mindig is itt álltak, részei a végtelen pusztának, annak szikár szépségével, hidegével és forróságával, ami barázdát ró a gulyás arcára.