REJTŐZKÖDŐ ÉPÍTÉSZET? | Mellékvágányok, határterületek
„Az építész dolga, hogy jó gazda módjára konkrét példát mutasson egy közösségnek.” Turi Attila
Figyelmünk nem kell, hogy csak a nagyívű, reprezentatív beavatkozásokra korlátozódjon, hiszen az építészeti cselekvés terepe sokrétű. Kristálytiszta építészeti ars poetica ragyoghat fel banális vagy határterületeken mozgó megbízások ürügyén. Vannak észrevehetetlen épületek, rejtőzködő építmények, mellékes, profán funkciókkal, olykor félreeső helyeken. Vannak kis léptékű beavatkozások, „alig” programok, amelyek annál rafináltabb megoldást igényelnek, hogy szerényebb költségből is kimagasló építészeti minőség jöjjön létre.
Egy hosszú távra tervezett, apró lépésekben megvalósuló főépítészi stratégia magáért beszélő eredményei. Hozzáépítések. Mintatervek, adaptálható típusmegoldások. A mindennapjaink részeit képező köztes tereink, a mikro-architektúra. Kisebb belsőépítészeti beavatkozások. Önkéntes, közösségépítő projektek. A sor hosszan folytatható. Sok esetben alulértékelt építészeti tevékenységek ezek, amelyek nem akarnak többnek látszódni, mint amik tudnak lenni, mégis megjelölik a helyet, a tájat, a faluképet, erőteljes jelentést sűrítenek magukba. Jelentéktelen mellékvágányok a fővágányok mellett? Nézőpont kérdése.
A ma már bádogdobozzá degradált ipari épületek esetében a szigorú technológia nem zárja ki az értékálló, egyedi megjelenést. Gerle János úgy fogalmaz, hogy „az ipari épület nemcsak mint mesterséges tárgy, azaz a természet anyagainak metamorfózisa értelmezhető, hanem mint olyan hely is, amely az átváltozás-átváltoztatás folyamatos színtere”.1 Vajon mekkora építészeti jelenlétet igényel hát egy ipari vagy mezőgazdasági épület, vagy éppen egy buszmegálló, amelyek akaratlanul is jelszerű elemként jelennek meg a tájban, és felülírják a megszokott tájképet? Vajon mennyi építészeti figyelmet érdemel közhelyszerű ötletekkel túlterhelt hazai emlékezetkultúránk?
1 Gerle János: Turi Attila ipari épületei. In Erhardt Gábor (szerk.): Turi Attila. Gerle János, Lenkei Csilla, Makovecz Imre, P. Szabó Ernő, Rozmann Viktor, Wesselényi, Garay Andor szövegeivel, Dénes György fotóival. Serdián, Budapest, 2010, 115. o.