SZENT MIHÁLY FŐSZÉKESEGYHÁZ

Megtisztulás, újragondolás és egységességre törekvés – a fennmaradt értékeinek megőrzése mellett.

A 11. század óta fennálló veszprémi főszékesegyház belső felújítása a teljes térstruktúra újraértelmezésével a liturgikus és világi rendezvények befogadására alkalmas, méltó megjelenésű belső teret alkotott. Az egységes hatású felületek, a beáramló természetes fény tágítják méreteit, ünnepélyessé és elegánssá változtatják. A korabeli padozatot világos mészkő váltja. Az újragondolt világítást egyedi csillárok, falikarok biztosítják. A szentély méretei lehetővé tették az új oltár két pozícióban történő elhelyezését. A geometrikus mintázatú új üvegablakok és a Szent Mihályt ábrázoló üvegkép megidézik a korabeli forma- és színvilágot, kapcsolatot teremtenek Waltherr Gida restaurált ablakaival. Azonos ónixtömbből faragott az oltár, az ambó, a tabernákulum és a szenteltvíztartó. Az új tölgyfa bútorok a restaurált padokhoz igazodnak.