KIRÁLYI PALOTA, DÉLI ÖSSZEKÖTŐ SZÁRNY

Felülírni a második világháború pusztításait és az átépítéseket.

A budavári királyi palota századfordulós krisztinavárosi szárnnyal való bővítését – Hauszmann Alajos tervei alapján – összekötő szárnyakkal kapcsolták a barokk maghoz. A második világháború után belső tereit, födémeit és déli homlokzatát jelentősen átépítették. A Nemzeti Hauszmann Program egyik első pilot projektjeként, a teljes külső homlokzat és belső térstruktúra visszaépítésével a hauszmanni állapot szerint épült újjá, magába foglalva a Szent Istvánterem 1:1-es modelljét. A bontások során a burkolatok takarásában eredeti fejezetes kőoszlopok, ornamentális tagozatok, fragmentumok kerültek elő, amelyeket helyreállítottak. Jelentősége, hogy – a második világháború pusztítását, majd az azt követő átépítéseket mintegy felülírva – elkészült az első palotaszárny műemléki helyreállítása és rekonstrukciója, tárgyiasítva a nemzeti emlékezet egy fontos elemét. A palotaszárny visszakapta Janus-arcát, visszaépült eredeti térrendszere, benne a Szent István-teremmel, méltó belépővel gazdagítva a királyi palota helyreállítását.