ERDÉLY KAPUJA

Épített tájba komponált jel, az örökség és a progresszivitás kontrasztját hangsúlyozva.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum új, Erdélyt bemutató tájegységéhez rendhagyó fogadóépület és mozipavilon kapcsolódik. Feladata a figyelemfelkeltés, a filmvetítéssel pedig a látogatók felkészítése. A szoborszerű megfogalmazás a szomszédos „régi” épületek geometriai formáira, felületeire válaszol. A kompozíció régi és új, fény és árnyék, örökség és progresszivitás kontrasztját hangsúlyozza. Futurisztikus objektként új gondolatokat ébreszthet a látogatókban a Skanzennel és Erdéllyel kapcsolatban, lehetőséget adva a szabad asszociációra. A pavilon egyben szimbóluma is annak a progresszív szemléletnek, amellyel a múzeum a „skanzen” műfaját megújította. Egy jel-épület megfogalmazása műfaját tekintve közelebb áll a képzőművészethez, mert nagyobb tervezői szabadságot ad a formálás terén. Ugyanakkor komoly kihívást is jelent a funkció és a szerkezetet összehangolása az egyedi esztétikával. A kapu egy olyan, épített tájba komponált jel, amely Erdély multikulturális örökségét kapcsolja össze a progresszív múzeumi szellemiséggel.