ADAPTÍV ÉPÍTÉSZET | Építhetünk a meglévőre?

„Az építészet sajátszerűsége a műtárgyakkal szemben az élni akarás, vagyis a rendeltetés.” Daragó László

Korunk kulcskérdése a fenntarthatóság, a megújuló források használata. Ennek fényében a fogyasztói szemléletet tükröző lineáris folyamatok helyett ma már körfolyamatokban érdemes gondolkodni, az újrahasznosítás, visszanyerés, visszaforgatás révén. A meglévő épületállomány tiszteletben tartásával az építészet jelentősen hozzájárulhat a fenntarthatósághoz, hiszen globális szinten az építési tevékenység az összes nyersanyag-felhasználás közel feléért felelős. A klímaválság és a fogyatkozó nyersanyagok előtérbe helyezik az átalakítás kultúrájának újraélesztését – nem utolsósorban azért, mert az építőipar több erőforrást fogyaszt, mint a gazdaság bármely más ágazata. Ma Magyarországon az épületállomány megújulási aránya alacsonynak mondható, ugyanakkor az újrahasznosításban és a bővítésben rejlő építészeti és ökológiai potenciál kiaknázatlan lehetőségeket jelent. A bontás és az új építés továbbra is a legkézenfekvőbb válasz ott, ahol a tér már nem felel meg a mai követelményeknek, az igényeknek vagy a gazdaságos használatnak. A tágan vett építészeti örökségbe számos, az épület értékéhez méltó funkció integrálható. Ugyanakkor a folytonosságot biztosító használat természetes folyamata és jogos igénye az illetékes helyi közösség részéről sokszor áthidalhatatlan hatósági, civil és szakmai akadályokba ütközik. A kiemeltpéldák jól mutatják, hogy kreatív építészeti hozzáállás, megfelelő rugalmasságú szabályozás és döntéshozói magatartás esetén az újrahasznosítás (bővítés, átalakítás) biztosíthatja a kontinuitás jegyében az épített örökségünk (műemlékeink, védett vagy védettségre érdemes, vagy a településkép szempontjából fontos épületeink) továbbélését, új értékként való definiálását.

Milyen mértékig tekinthető illetékesnek az örökséget használó, birtokló helyi közösség? Vajon a felújítás során építészeti szempontból az új funkció az előbbre való, vagy a régi épület megőrzése? Tény, hogy az adaptáció egyfajta önkorlátozást és mértékletességet kíván. Meglévő tereket – átépítve, bővítve – használni, újratölteni élettel valódi kulturális és szakmai kihívás.