PÁLOS KOLOSTOR

Hideg mivoltában meleg, impozáns méretében fészekszerű, ipari megjelenésében mívesen gondozott és lakájos, kortárs mivoltában ősi és időtlen.

A magashegyi remeteközösség otthonában a szerzetesi létforma lényegét képező kápolna körül lüktet a térszövet. A „ház a házban” elvet követi az erős mag (kápolna-könyvtár-konyha-tűztér) és az azt körülvevő szerzetesi cellák egysége. A kettőt belső kerengőként egy hatalmas, spirálba sodort torony köti össze, mely egyben a remete létforma téren és időn túlmutató képlete. A nyers deszkalenyomatú látszóbeton épületben durván meszelt téglafalak választják le a cellákat. Az égre tekintő kápolna opeionja egy kifordított zsindely paraboloid, mely az isteni és emberi optikák sokrétű misztikus egybefonódását idézi. A toronyszerű építmény legfelső szintjén egy, az impozáns tájra megnyíló tér szolgálja a zarándokok fogadását. Az épületet határoló réteges külső színes beton burok a helyi altalaj rétegződéseinek pontos kivetülése. A hídon történő megközelítés egy másik szférába történő átjutást sugall.