SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA TEMPLOM

Amikor a fény elhalványul, a tér élettel telítődik.

A templom tudatosan reagál a közelmúlt évtizedeinek liturgikus változásaira, ily módon a kortárs templomépítészet egyfajta modell kísérletei közé tartozik. A liturgikus teret közösségi és oktatási helyiségek, rendezvénytér, vendégszoba, plébánosi lakás, hivatali irodák és kiszolgáló helyiségek veszik körül, melyek végül a kerttel együtt egységes formába rendeződnek. A kisvárosi, heterogén környezetben az ellipszis alaprajzú templom az állandóságot jelenti. A teljes tervezési és építési folyamat a helyi közösség szervezésében és részvételével zajlott. Amikor a fény elhalványul, a tér élettel telítődik. A falakat súrló fény mintha hártyát képezne a felületen, a boltozott térben hangsúlyok jönnek létre. Az árnyékok vonalakat és íveket rajzolnak a bronz szobrok sötétbarna felületére. A kontúrok egy ideig élesednek, majd elhalványulnak, a színek megfogyatkoznak, s mindeközben felsejlik a tér esszenciális minősége. Amikor a fény végleg elhalványul, derengő, halvány egyenletesség tölti be a levegőt, ekkor a legnagyobb terek is otthonossá válnak. A lépték érzékelését magunk mögött hagyjuk, mintha átlépnénk egy kapun, amelyen túl maga a valóság elevenedik meg. Ekkor egyszerre érezzük és értjük, hol vagyunk.