ÚJ PÉCSI VÁSÁRCSARNOK

Kötődések és hatások összetettségében keresni a funkcionalitáson túlmutató építészeti tartalom kifejezési módját.

Pécs észak−déli tengelyén számos épület kötődik az itáliai építészethez. A város valaha Sopianae néven a Római Birodalom tartományi székhelye volt. 120 évig török uralom alatt állt a mai napig olvasható lenyomatokkal, míg a 20. század kora modern építészeti teljesítményei a Bauhaus mellett az itáliai hatást tükrözték. Ebben az összetettségben kerestük az új pécsi vásárcsarnok funkcionalitáson túlmutató építészeti tartalmának kifejezési módját. A vásárcsarnok belső téri mintázata a helyi lakosok számára ismerősnek hat, szemben a radikális túlkapásokkal, mely épületek gyakran az amortizáció és a bontás útjára lépnek, amennyiben nem tudnak megfelelően integrálódni a társadalomba. A bazilikális őskép absztrakciójának tekintjük a csarnok északi oldalának teljes hosszában üveggel történő megnyitását. Ezzel a tér hosszmetszete tárul fel a vásártérre érkező látogató előtt, belülről pedig vizuális kapcsolat létesül a várossal és a Mecsek hegységgel.