TANÍTÓ TEREK
„Az adott lehetőségek mentén úgy zajlik a viselkedés, mint ahogy a víz folyik a réseken vagy a patakmederben, arra folyik, amerre lehetősége van. A viselkedés – sok tekintetben – úgy zajlik, ahogyan a környezet lehetővé teszi vagy épp kikényszeríti – anélkül, hogy észrevennénk.” Dúll Andrea
A bölcsőde, az óvoda, majd az iskola az otthon után a legjelentősebb hely életünkben. A lakosság több mint tíz százaléka itt tölti idejének egyharmadát. Építésük, működtetésük nemzetgazdasági szinten is jelentős anyagi forrást emészt fel. Új iskolaépületeink mindeközben jól mutatják, mit gondolunk technológia-alapú világunkban az oktatásról. Van-e önazonos, a 21. századi készségek (problémamegoldás, kritikus gondolkodásmód, együttműködés) fejlődését szolgáló sajátosan magyar oktatási modellünk, mely ötvözhető építészetünkkel? Az oktatást multidiszciplináris perspektívába helyező pedagógiához igazodva változnak-e tanítási módszereink, s ez leképeződhet-e az épületeink által meghatározott téri világban? Van-e alternatívája a hagyományos tanterem-folyosó felosztásnak? Új épületeink tudnak-e rugalmasan alkalmazkodni a pedagógiai módszerek és igények sokféleségéhez?
Minden ember alkotta tér egyszersmind üzenet is, egyfajta társas működésre szocializál. Az edukációs környezet közösségformáló ereje jelentős, miközben az egyén társadalomban betöltött helyéről is komplex módon vall. Identitásképző szerepe elvitathatatlan, de vajon a 20. század eleji törekvések sikeréből kiindulva elvárható-e ma is, hogy a bennünk létező épületsémákra, archetípusokra mutassanak példát? Mit jelent ma, a 21. században az építészet kultúraközvetítő szerepe?
A tervezés során szabványok sora segíti az építészt, melyek ajánlásai elsősorban a fizikai jólléthez kapcsolódnak. A közelmúltban intézményesült környezetpszichológia, az építészet társtudományaként, egy általános érvényű protokoll helyett az adott projekt céljaihoz igazodva, együttműködve a tervezővel, a leendő térhasználó és a környezet összeillését, várható működését tudja prognosztizálni. A részvételi tervezési stratégiák az iskolák esetében új távlatokat nyithatnak a tervezés során.
Az oktatási épületek kétségkívül hozzájárulnak a nevelőmunka hatékonyságán túl gyermekeink lelki egészségéhez, jövőjéhez, hiszen a fizikai környezet az ember egyenrangú társa, amely a belső, lélektani folyamatokkal kölcsönhatásban befolyásolja viselkedését, világlátását is. Pszichológusok és pedagógusok is egyetértenek abban, hogy az elégedett élet és a motivált tanulás alapvető feltétele az inspiráló környezet. De vajon inkább legyen ez sokoldalú és részletgazdag, mint átlátható, tiszta, domináns?1 Mire van nagyobb szüksége a homo ludensnek: kalandra vagy rendre és fegyelemre?
1 Peter Hübner: Mennyi építészetre van szüksége az embernek? Magyar Művészet 2015/1